| Hooligans - Funk & Roll & Tattoo
A Hooligans ma már fogalom a magyar rockzenében. A négy tagból álló, a maguk 30-as korátlagával fiatalnak számító csapat, minden egyede jócskán ki van varrva. Moritcz, Tibi, Csipa és Endi, tetoválásaikról az zenekar életéről és a zenével kapcsolatos életérzésről beszélnek.
Tattoo: A tetoválásaid még a zenekar előttről származnak?
Móritcz: Igen, akkoriban még nem voltam tagja a zenekarnak, én a többiek után épültem be a Hooligansba. Nekem csak a két lábam van kivarrva, kedvenceim a nonfiguratív minták. A rajtam lévőket a Dark Artban készítettem, Adriennel.
Tattoo: Tudod már, hogy mi lesz a következő?
Móritcz: Nekem most is tetszenek a nonfiguratív ábrák. Eddig azért vártam vele, mert még nem tudtam döntésre jutni, de valószínűleg az egyik kezem következik. Erre egy különálló történetet szeretnék, és ezt már minden bizonnyal Indy fogja megcsinálni.
Tattoo: Mióta vagy tagja az együttesnek, és milyen hangszeren zenélsz?
Móritcz: Négy éve szerepelek a Hooligansban, jelenleg 25 éves vagyok és a hangszerem a fergeteges basszusgitár.
Tattoo: A te tetoválásaid régebbiek?
Tóth Tibi: Igen, k.b.10 éve kezdtük el a tetoválást, az egyik karomat Indy csinálta, a másikat Sárközi Zsolt. A legszemélyesebb tetoválásom ez a mellemen elhelyezkedő ábra, amely a szüleim portréja, az esküvői képüket rakattam föl és ennek az az oka, hogy imádom őket. A másik kedvencem ez az angol felirat a hasamon, ami magyarul annyit tesz, hogy súlyos testi sértés. A hátamat pedig egy, az egészet teljesen beborító, nonfiguratív minta díszíti. Ez a négy szám az ujjaimon a születési dátumom, 1969. Az egyik combomon egy bikaviadal van megörökítve, ez a kép nagyon tetszett és ezért választottam örök társammá. Mindegyik tetoválásom nagyon közel áll a szívemhez és szerintem mind nagyon szépen kivitelezett munkák.
Tattoo: Van valami köze a rajtad lévő tetkóknak a zenekarhoz?
Tóth Tibi: Nincs, én akkor is így néznék ki, ha nem lennék tagja az együttesnek, ahol egyébként alapító tagként az elejétől fogva gitározom. Még megemlíteném az egyik kezemet borító ábrákat, az egészet egy mesefigurákat mintázó összefüggő tetoválás fedi, és közülük talán a legérdekesebb az a három figura, amely az egyik lemezborítónk ábrája, a „nem lát, nem hall, nem beszél" rajzos szimbóluma. Ez az első lemezünk címe és a kép a borítón is rajta van.
Tattoo: Van valami érdekes történeted a tetoválásaiddal kapcsolatban?
Tóth Tibi: Most hirtelen csak az jut eszembe, amikor egyszer a metrón utazva hallottam, ahogy két srác összesúg a hátam mögött: „Te, szerinted ez hány évet kapott?" Mire a másik: „biztos életfogytiglant".
Tattoo: Honnan van ez a furcsa neved?
Ördög Csipa: Ez a „bűvésznevem".
Tattoo: Mikor kerültél először kapcsolatba a tetoválással?
Csipa: 1992-ben kerültünk fel Szerencsről Budapestre Endivel, aki az egyik legjobb barátom volt már akkor is és aki jelenleg a zenekarunk dobosa. Úgy döntöttünk, hogy a fővárosban próbálunk szerencsét és egyből belecsöppentünk a Dance együttesbe, amely egy akkori menő rockzenekar volt. A tetoválással először a Crazy Tattooban ismerkedtünk, oda vitt el bennünket a Dance együttes akkori frontembere. Ott készült az a tetoválásom, mely azóta sincs teljesen befejezve, ez az Angyal és ördög c. szám illusztrációja, amelyet a Dance-ban énekeltünk fel. Ezután 2–3 évvel később jöttek a többiek, Adrián meg Indy készítették a rajtam található összes többi mintát.
Tattoo: Mit ábrázolnak ezek a tetoválások?
Csipa: A jobb kezemen ördögtémák láthatók, egy ördög-család amint éppen az újszülött ördögcsecsemőt nézik. A bal alkaromon egy valamivel kellemesebb arc figyel, ez a Drakula. című film egyik szereplője. Az ördögös karomra tervezek még egy kínai feliratot, a zenekarunk eddig csak magyarul élt, de nemsokára kínaiul is bekerülhet a köztudatba. Ha egy érthetetlen kínai szöveget láttok majd rajtam, az any-nyit tesz, Hooligans. A másik kezemen egy szájból őrületes alakú hangjegyek törnek elő és kavarognak egy rendszertelennek tűnő rendszerben.
Tattoo: Hogy érzed, a zenei világban a tetováltság előnyt, vagy hátrányt jelent?
Csipa: Előnyt, esetünkben feltétlenül. A hazai rockzenekarok közül talán rajtunk van a legtöbb, mi az igényes, színes tetoválást kedveljük. Közönségünk merészebb tagjai a koncertfellépések után gyakran közelebbről is megbámulják a tetkóinkat. Az életemhez ez mindenféleképpen hozzátarozik, 12 éves korunktól zenélünk és már akkor nézegettük a nagymenők fotóit, a Poisont, és hasonlókat, mindig is olyanokká szerettünk volna válni, mint ők.
Tattoo: Hogyan definiálnád a saját zenéteket?
Csipa: A zenei stílusunk, saját meghatározásunk szerint, funk and roll, ami annyit tesz, hogy funkys, rockos elemekkel tűzdelt, de alapjában véve például koncerteken a hangzás kőkemény rock. A lemezeink hangzása sokkal lágyabb, sokkal funkysabb. Sajnos a hazai rádióállomások nem hajlandók keményebb zenét leadni, mi pedig ebből élünk és ebből is szeretnénk megélni.
Tattoo: Az énekesi szereped mellett mást is csinálsz a zenekarban?
Csipa: Igen, elsősorban énekelek, de emellett én vagyok az úgynevezett „bulieladó". Az én feladatom a show, az, hogy mindig jó hangulat legyen, de ehhez persze kell a jó zene is.
Tattoo: Meddig szeretnéd ezt csinálni?
Csipa: Ameddig élek, ameddig hang kijön a torkomon. Mindhalálig rock and roll! Volt egy érdekes esetem a múlt hónapban Miskolcon, ahol egy fellépés során kicsinek bizonyult a színpad. Mentem felfelé, kezemben egy korsó sörrel, ki egyenesen a kifutóra, az egész elég magasra, úgy 130–140 centire volt építve a földtől. Egyszer csak megbotlottam valamiben, és lezuhantam a színpadról, a kezemben levő sör egy az egyben a fejemre ömlött. Elég rendesen megütöttem magam és ahogy tápázkodtam fel, átvillant az agyamon, hogy na, vajon mit is csinálnának ilyenkor a nagyok? Fél óra szünet kellene? De éreztem, hogy ez lehetetlen, hiszen a fiúk a színpadon megállás nélkül tépték a húrokat, dübörgött a rock. Visszamásztam hát a pódiumra és a közönség viharos tapsa mellett a mikrofonért nyúltam, a shownak mennie kell...
Tattoo: Eddig hány lemezetek jelent meg?
Csipa: Az eddigi kettőt jövő év márciusában követi a soron következő harmadik. Ez a „Kánaán" címet viseli majd és reméljük, mindenki örömére ugyanolyan sikeres lesz, mint az előzőek.
Tattoo: Honnan ered a Hooligans név, kinek az ötlete volt?
Endi: Nem tudom a többiek mit mondtak, de én találtam ki ezt a nevet a zenekarnak és persze mindenki egyből rábólintott, hozzá kell tennem, hogy később sajnos kétélű fegyvernek bizonyult. A név mindenkinek tetszett ugyan, de a jelentése miatt sok akadályba ütköztünk az évek során, hiszen sokan negatívan azonosították, és nem mindenki értette azt a fiatalos, laza életstílust, amit mi ezáltal is hangsúlyozni akartunk. 30 évesek vagyunk, és célunk az, hogy a fiatalságunkat mindenáron megőrizzük. Próbálunk megjelenésünkben és zenénkben is igényesek lenni, közönségünk sem a „szakadt csöves" kategóriából kerül ki. Igazából egy-két tengerentúli zenekar lebeg a szemem előtt, gondolok itt az Aerosmith tagjaira, vagy Európából említhetném az örökifjú Mick Jaggert és hallhatatlan bandáját, a Rolling Stonest. Persze mi is nagyokat mulatunk, és remek bulik vannak mögöttünk, de ezek az álmok nagyon távoliak.
Tattoo: Hol rendezitek a legnagyobb bulikat?
Endi: Az E-klub és a Wigwam gyakran színterei a fellépéseinknek. Mostanában inkább a Wigwamot preferáljuk. De mivel dallamos rockzenét játszunk, ami táncolható, diszkók is egyre többször hívnak mostanság.
Tattoo: Ezek élő, vagy playback bulik?
Endi: Az élőzenét kedveljük. Természetesen elvállalunk playback fellépést is, hiszen jól fizet. Nekem leginkább azzal van bajom, ha valaki úgy csinálja ezt, hogy az elhangzó számokat nem is ő énekelte fel. A playbacknek van egy olyan előnye, hogy a fellépés előtt lehet inni, bulizni, ami az élő koncertekkor kevésbé működik.
Tattoo: Tanultatok-e zenélni valaha?
Endi: Autodidakta módon kezdtünk el a zenélést 7 éves korunkban, igazi tiszta szerelemként. Itt említeném meg Krajcár Ferencet, akitől gyerekkoromban Szerencsen nagyon sokat tanultam.
Tattoo: Említetted a külföldi zenéket, ki a legnagyobb kedvenced?
Endi: Korábban a Mötley Crue nevű zenekar volt a kedvencem, közülük is a dobos, Tommy Lee, akinek képét fel is varrattam magamra. Legújabb kedvencem pedig a Red Hot Chilli Peppers.
Tattoo: A hazaiak közül kik tetszenek?
Endi: Ezek feltétlenül az élőzenét játszó zenészek közül kerülnek ki, a legutolsó, ami nagyon tetszett, az a Nyers együttes volt, de megemlíthetjük a Fresh Fabrikot is.
Tattoo: Ismertek más tetovált hazai zenekarokat, például Ganxsta Zolee-ékat, esetleg baráti viszonyban is vagytok?
Endi: Régóta tartó jó barátságban vagyunk, Zolee a Dance-nek volt dobosa, ahol mi is kezdtünk, tulajdonképpen én őt váltottam a zenekarban dobosként. A másik kapcsolódási pont, hogy Big Daddy Laca, a Kartell oszlopos tagja az új CD-nk szövegírója. Bár a zenénk más, de az ő személyében kitűnő íróra bukkantunk.
Tattoo: Rajtad is található bőven tetoválás, mennyire személyesek ezek a munkák?
Endi: Számomra nagyon fontosak a tetoválások, minden ábra, ami rajtam van, életem egy-egy része, egy-egy történet, amit az elmúlt évek során átéltem, életem minden jó és rossz periódusa megtalálható a testemen.
Itt van például a Dance zenekar első lemezének a szimbóluma, az ördög és angyal motívum, ami a Csipán is rajta van. Majd ezt követte Adrián munkája, az egyik kezemre a hangszerem került fel, egy fergeteges dobfelszerelés, ami egy polip csápjai között nyűvődik, cintányérokkal, harangokkal együtt. A legeslegelső minta egy női alak volt, amit később egy takarással elfedtünk, a nőt bekapta egy éhes húsevő virág, ami a saját étvágyamat jelzi, azt ahogy én fogyasztom a csajokat. A kezem egy nagy részét borítja ez az általam csak részeg állatkertnek titulált csorda, van itt minden, belőtt csirke, beszívott egér, pohárban ülő részeg teve...
Rajtam vannak még kedvenc dobosaim, a Muppeth Show dobosa és mint ahogy már említettem, Tommy Lee, Pamela Anderson férje. Ő az isten nekem. Elég sok dolog van, ami rá és rám is jellemző. Ezen kívül itt van még egy ilyen Pamelás nagy csöcsű csaj és egy gonosz manó, ez Tommy Lee-t jelképezi, mert azért van benne gonoszság, üti veri a csajokat.
Tattoo: Ez talán rád is jellemző?
Endi: Ezt majd mindenki kiveszi, ahogy akarja, én nagy csajozós vagyok és minden barátnőmet nyuszikának hívom, ezért került ide a kezemre egy nyúl álarc mögé rejtett női arc. A legfrissebb munka, amit fölvarrattam a saját tükörképem őrült arckifejezéssel, én, aki habzsolom az életet, volt egy komolyabb kapcsolatom, amiből kiléptem és ezt egy őrült bulizós pe-riódus követte, de mostanra már úgy érzem, hogy újra megtaláltam az egyensúlyt.
Tattoo: A hasadon is láttam egy jelenetet, mi a mondanivalója?
Endi: Ez talán a legfontosabb tetoválásom, ez a Hooligans-jel, egy stilizált H betű, a zenekar monogramja. Ez azért ilyen fontos, mert nekem a Hooligans az életem, a zenekar és a vele járó életérzés, mi soha nem azt vállaltuk be, amiben feltétlenül sok pénz van, hanem mindig inkább az érzéseinkre hallgatunk és azt csináltuk, amit szerettünk.
Tattoo: Olvassátok a Tattoo magazint?
Endi: Igen, nekem minden szám megvan, az első számtól kezdve jó a lap és ami nekem nagyon tetszik, hogy érzem rajta a fejlődést. Örülök neki, hogy végre valaki ezt felvállalta Magyarországon.
Tovább >>
Hooligans
Hooligangirl 2005.08.23. 22:28
Királylány hozta a sikert
A zenekar tagjai eddig sem panaszkodtak a sorsuk miatt, pedig voltak mélypontok a Hooligans életében, amikor úgy érezték, legjobb lenne, ha abbahagynák. Már tudják, hibáztak volna, most végre eljött az ő idejük!
Idén már átvették a Bravo–Otto-díjat, a Fonogram-díjat, nemrég kapták meg a VIVA zenecsatorna Comet-díját is.
– Gondolom, a legjobbkor jöttek a díjak.
– A díjak mindig jókor jönnek. Bár nem ez a legfontosabb, de szükségünk van visszajelzésre a lemezeladásokon és a koncerteken kívül – mondja Endi, a csapat dobosa.
– A Szenzáció című albumuk aranylemez lett, a naptárukban már egy üres hely sincs. Mi hozta a fordulatot a zenekar életében?
– Tudományos magyarázatot mi sem tudunk rá: a Játszom, majd a Királylány című nótákkal áttörtük a falat, most már azoknak is bejövünk, akik eddig igazi huligánoknak könyveltek el bennünket.
– Valami titok csak van.
– Sokat gondolkodtunk, hogy mi történt. Jobb dalokat írnánk? Vagy a világ változott meg? Biztosan segített a televíziós Dalnokok ligája: végre láthatták az emberek, hogy a punk és rocker külső, a tetoválások alatt és a csajozós hírünk ellenére mi négy egyszerű vidéki gyerek vagyunk, akik csak zenélnek, és jól érzik magukat.
– Állítólag már fel akarták oszlatni az együttest.
– Felmerült ez is. Hihetetlen mélypontok voltak az életünkben, amikor a diszkós tátikák elhúztak mellettünk. Törtük a fejünket, hogy mit kéne tennünk, míg rájöttünk, mindig a legegyszerűbb dolgok jönnek be. Felmegyünk a színpadra, és zenélünk. Ennyi! Jólesett az is, hogy bebizonyosodott, a szakmán belül az igazi zenészek összetartanak. A díjakért senki nem furkálódott. Sok zenész hívott bennünket, hogy gratuláljon, és nemcsak a rockerek, hanem más irányzatok képviselői is.
Aki szeretne részt venni egy igazi, dögös Hooligans-koncerten, holnap megteheti a Sziget Fesztiválon: az elmaradó Tankcsapda-koncert miatt változik a Nagyszínpad programja, hat órakor a Hooligans együttes lép fel. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
